Nézzünk filmet!

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

film

– Tánár úr, nézzünk filmet!
– Miért?
– Hát mert … az jó.

Tényleg jó, én is szeretem. Mármint ha filmet nézünk órán. Mert vannak nagyon jó filmjeim. A filmnézés általában nem azt jelenti, hogy egész órán megy a film és nem azért jó, mert nem kell órát tartani. Jellemzően részleteket szoktunk nézni (erről pl. itt írtam), de néha elcsábulok. Na jó, igazából be van tervezve. Egyik kedvenc sorozatom a Power of the Palnet Iain Stewart-tal. A kőzetburok, a légkör és a vízburok anyagrészhez is nagyszerű előzetes (vagy összefoglaló). Vagy ezeket is lehet darabokban, a megfelelő leckéknél, mert 5-8-10 perces részekből állnak. Az első alkalommal felírom a címet, hogy meglegyen mi is volt ez és kirakom a csoportfelületre, ha online elérhető. A későbbiekben már csak a “kedvenc skót geológusunk” fordulattal hivatkozom rá. Szinte végig olyasmiről szól, amit tanulni fogunk, látványos, többnyire akció szerűen izgalmas tálalásban. Az óra végén lehetőség szerint tartok egy rövid megbeszélést, kinek mi tetszett, mi lepte meg, mit tanult, mire emlékszik. Múlt pénteken egy srácnak a fitoplankton tetszett. Jelentkezett és simán kimondta, hogy fitoplankton, pedig akkor hallotta először :).
Már többször volt, hogy a diákok kérdezték, hogy mi is ez a sorozat, mert otthon együtt néznék, “apát is érdekli”.  A legutóbbi ilyen élményem a legutóbbi filmnézős óra után volt. A “fitoplanktonos srác” ott marad és percekig lelkesedett, hogy ez őt mennyire érdekli és mennyire jó volt a film stb stb. Ezek igazán jó visszajelzések.
Mellékesen mivel még évekkel ezelőtt csak angolul tudtam hozzájutni a filmhez, az első részhez magam készítettem magyar feliratot, a másik kettőhöz pedig diákok.

Kár, hogy egy rossz hírrel zárom. A magyar szinkronos változat (A Föld éltető erői/Amikor a Föld diktál) borzalmas. Nem értem, hogy egy jó filmből miért készítenek egy rosszat is és hozzánk miért az jut el. Unalmas, bárgyú magyar szinkronnal … az eredetit nézzétek!

Digitális … tanár

Olvasom Buda András “IKT és oktatás Együtt vagy egymás mellett” című könyvét. Próbálom magam elhelyezni a remeték és a honfoglalók közötti skálán és közben reménykedem, hogy nem én vagyok az, aki feleslegesen használja az IKT eszközöket (el tudom képzelni az órámat IKT nélkül /bár nem jellemző/; van B tervem és nem esem kétségbe, ha nincs net /pont ma is volt egy rövid net szünet/ és már rég óta úgy gondolom, hogy a szájbarágós animációk valahol a képzelet rovására túlmagyarázzák a folyamatokat). Bár azt is gondolom, hogy nem lehet mindent a képzeletre hagyni, mert ha a diák rosszul képzeli el, akkor azt nem szabad úgy hagyni.
Ajánlom a könyvet (bár még csak olvasom, nem elolvastam), mert már most olyan gondolatokkal szembesít, amik foglalkoztatnak – ahogy valószínűleg sokakat, akik belevágtak az IKT + oktatás rejtelmeibe. Remélem végig ilyen lesz a könyv.
Köszönöm Balázsnak az ajánlást.

Amúgy pont ma volt egy órám a legkevésbé fegyelmezett osztályommal. Az óra végén az új anyagból egy Socrative Spacerace-t játszottunk (a nyertes pár ötöst kap, bővebben itt). Kicsöngetés előtt kb. 4 perccel kezdtük a játékot és amikor véget ért, kórusban követelték, hogy “még egyet”! Amikor újra indítottam, abban a pillanatban megszólalt a csengő, de kivétel nélkül mindenki végig játszotta a menetet. Azért ez a reakció egy meglehetősen mozgékony osztálytól sokat elárul az IKT és közelebbről az okostelefonok órai felhasználásának ösztönző hatásáról.

Mire használom a Socrative-ot

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

órai okostelefon használat, órai internet használat, Socrative, online fájlmegosztás

A Socrative (és a Redmenta) használatának tapasztalatairól itt is írtam.

A hasonló (általam ismert és kipróbált) tesztfelületek közül a Socretive-ot választottam rendszeres használatra. (A többi program, amelyekkel különböző mélységben megismerkedtem: Kahoot, Quizizz, wizer.me, Spiral, Quizalize, illetve még néhány, amelyek vagy egyből fizetősek vagy nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy mélyebben beléjük ássam magam.)
A Socrative választását az is motiválta, hogy ezt ismertem meg először (egy tanítványomtól hallottam róla!). Ha az ember elkezd nagy mennyiségben teszteket gyártani, akkor elég nehéz átköltözni egy másik felületre és ott újra gyártani (átmásolni) az anyagokat. Persze megtettem volna, ha találok jobbat, de nem találtam.

Ha röviden össze kéne foglalnom, hogy miért a Socrative a legjobb:
– egy helyen megvan a játékos verseny és a komolyabb teszt,
– van többféle kérdéstípus (egyszeres- és többszörös választás, igaz-hamis, rövid szöveges válasz),
– van képfeltöltési lehetőség,
– elérhető böngészőből, nem kell applikáció (bár van hozzá),
– a support válaszol az üzenetekre.
Összességében annyira tetszik, hogy előfizettem a pro verzióra. Ennek talán a legnagyobb előnye, hogy külön osztálycsoportokat lehet létrehozni, ami nagymértékben megkönnyíti az adminisztrációt. Viszont nincsenek a magyar viszonyokra felkészülve – miért is lennének – a 10 osztálycsoport nem elég, (ennél több osztályom van) és mint kiderült a levelezésből, esély sincs arra, hogy többet kapjak. Megjegyzem, az alap verziót is használtam egy évig és jól elvoltam vele, tehát nem azért fizettem elő, mert az ingyenes változat használhatatlan, hanem mert olyan sokat használom, hogy úgy éreztem, kapok akkora könnyebbséget a pro változat extráitól, hogy megéri. (További külön csoportot úgy lehet létrehozni, hogy másik e-mail címmel kell regisztrálni. 10 osztály, 10 e-mail cím … meg lehet csinálni.)

Praktikus információk a bejegyzés végén.


A Socrative-ot kétféleképpen használom. Ha az előző órán adtam fel új anyagot (mint általában), akkor egy 10 kérdéses tesztet (Quiz) szoktunk “írni”, ha pedig óra közben vagy a végén az új anyagot akarom gyakoroltatni, akkor a versenyt (Spacerace) használjuk, ez utóbbit pármunkában.

A tudásfelmérő tesztekről (Quiz)
Ezeket a teszteket a diákok lehetőség szerint egyénileg írják. Ha nincs mindenkinek telefonja, akkor vagy készülni kell néhány nyomtatott teszttel, vagy ketten is dolgozhatnak együtt. Egyik sem igazán jó megoldás. A papír azért nem, mert ezeknek a teszteknek az egyik lényege, az azonnali visszajelzés veszik el, az együtt írás pedig nem igazságos a többiekkel szemben. Ha mégis így alakul – mivel pontokat lehet szerezni (lásd alább) – a párok egy ponttal kevesebbet kapnak. Van egy iskolai tablet illetve egy régi telefonom, ezeket szoktam odaadni, ha valakinek épp nem működik, vagy nincs készüléke.

Az értékelésről
A 10 kérdéses tesztet ugyanúgy értékelem, mint ha egy hagyományos dolgozat lenne, de az értékeléssel nem jegyeket, hanem pontokat lehet szerezni: 10-9 tesztpont = 5 pont, 8 = 4 pont, 7 = 3 pont, 6 = 2 pont, 5 = 1 pont, 4 és kevesebb = 0 pont. A Socrative nem spilázza túl a pontozást, ha egy kérdés hibátlan, akkor 1 pont, ha van benne a legkisebb hiba is, akkor 0 pont. (A pontrendszer ötletét Prievara Tibortól tanultam, de ez annak egy meglehetősen leegyszerűsített és folyamatosan újragondolt változata.)
A teszttel szerzett pontokat egy, az osztállyal megosztott online excel táblázatban vezetem, hogy mindenki tudja követni, hol tart. A diákokkal év elején megbeszéljük, hogy ezek a pontok azt jelentik, hogy egy hagyományos dolgozattal az adott pontnak megfelelő jegyet kapta volna (kivéve, aki nem kap pontot, de az is teljesen egyértelmű). Így viszont a pontokat egy anyagrészen keresztül lehet gyűjteni és 5 pontonként beváltani egy ötös osztályzatra. Ez tehát azt is jelenti, hogy aki 90 vagy 100%-ra megír egy tudásfelmérő tesztet, az egyből ötöst kap. A diákoknak viszont egy anyagrész alatt kell kapniuk legalább egy jegyet a Socrative-ból, ezért nem lehet teljesen ellógni a készülést. (Nem mint ha ez lenne a jellemző, de azért előfordul.) Vagyis ha valakinek egyszer 5 pont sem jön össze, akkor azt a jegyet kapja, ami az addigi pontokból kijön.
Heti kettő és egy órás tárgyaim esetében ez a jegyszerzési lehetőség megoldotta az osztályozási problémát. A rendszer pontos vezetése elég komoly adminisztrációt igényel (amiért önmagában nem rajongok), de mivel elektronikus (amit szeretek), elvagyok vele. A pontokat egy héten egyszer, jellemzően hétvégén szoktam beírni a táblázatba és az ötösöket a naplóba.
A fő problémám – nem mint ha sajnálnám az ötösöket – hogy aki nagyon odateszi magát, az szinte leckénként szerezhet egy ötöst. Valószínűleg ezzel nincs igazából probléma, csak még nem tudtam megszokni a sok jegyet. Illetve a sok jegy valamennyire csökkenti a témazáró értékét, de van aki inkább ezekre a kis tesztekre készül, mert ő nem jó “témazáróból”. Ezen is van mit megbeszélni, ha valakinek az eredményein azt látom, hogy ellazulja a témazárót, mert sok ötöse van. Tavaly mindenesetre kiderült, előfordulhat, hogy ha valaki nagyon sok ötöst szerez, de a témazárói nem lesznek jók, elbukhatja az év végi ötöst.

Ez a rendszer egy kísérlet és néha finomítok rajta. A tantárgy/heti óraszám/egyéb változók esetén lehet másképp csinálni. Érdemes és kell is gondolkodni azon, hogy a diákok mennyire élnek vagy élnek vissza ezzel a lehetőséggel. Ha úgy látom, hogy nagyon nem készülnek és csak telefonozunk egyet óra elején, akkor komoly lelki fröccsöket szoktam tartani és egy osztállyal sajnos egy időre fel is függesztettem a Socrative-ozást. (E nem túl népszerű lépéssel be is kerültem a Kincsestár színdarabba.)

A versenyről (Spacerace)
A Socrative Spacerace alapvető funkciója számomra az órai munka érdekessé tétele, a diákok aktivitásának fokozása. Gyakran alkalmazom azt a módszert, hogy az adott órai új anyagból az utolsó percekben “írunk” egy Spacerace-t és aki nyeri a versenyt, az órai munka ötöst kap. (Ez teljesen független a fenti pontrendszertől, óra végén egyből bekerül a naplóba.) Néhány óraterv példát ebben a blogban is leírtam (pl. itt).
Erről talán még annyit érdemes tudni, hogy a Spacerace-t párban szoktuk csinálni. Ennek több oka is van. Egyik, mert párban dolgozni jó és hasznos. (A párokat rendszeresen, véletlenszerűen alakítom a TWTool alkalmazással, nem csak a Spacerace-hez.) Másrészt maximum 20 készülékkel lehet belépni a Spacerace felületre, ezért az osztálylétszámok csak így teszik lehetővé. 

Az óra végi Spacerace és a következő óra eleji Quiz ugyanaz a teszt. Ilyen esetekben kifejezetten látszik az eredményen, hogy jobban tuják a válaszokat. Meg szoktam említeni – nem azért, hogy elrontsam a jó hangulatot, hanem hogy reálisan lássák a helyzetet – hogy attól, hogy ugyanazt a tesztet jól meg tudták írni, nem biztos, hogy tényleg jól tudják az anyagot. Mindenki maga tudja, hogy mennyi tanulás, tudás és mennyi rövid távú memória van az eredmény mögött.

Praktikus információk
Ha egy órán van órai eleji Quiz és óra közi Spacerace, akkor az első után ki kell pucolni a termet (Clear Room), mert 20-nál többen nem “férnek be” a Spacerace-be. Ilyenkor a párok egyik tagjának újra be kell jelentkezni. Ez fontos, mert technikai hibát eredményezhet a túl sok felhasználó.

A Quiz nem időzíthető, de nem is szoktam leállítani, amíg mindenki nem végez, csak kivételes esetben, ha valaki nagyon lemarad a többiekhez képest. De meg lehet szabni előre a szükséges időtartamot, stopperelni és leállítani. Ehhez keménynek kell lenni, elégedetlenek lesznek a lemaradók. Ha viszont valaki késett óráról, akkor néha azzal büntetem, hogy ha már csak ő nem végzett, akkor leállítom, így kimarad a pontszerzésből.
A kérdések sorrendjének beállítása fontos. A Quiz-nél érdemes összekeverni a kérdések és a válaszok sorrendjét is, hogy az egymás közelében ülők ne ugyanazt a kapják. Év elején megbeszéljük, hogy arra a pár percre, amíg a teszt fut, ugyanúgy nem szabad beszélgetni, mint ha dolgozat lenne, csak így tudok rá pontot adni. A Spacerace-nél viszont, amikor az új anyagot gyakoroljuk, néha kifejezetten fontos, hogy a sorrend ugyanaz legyen, mert így igazságos. Ha könyvet, füzetet lehet használni, van (lenne) könnyű és nehéz sorrend. Természetesen a sorrendet akkor is meg kell, tartani, ha a kérdések valamilyen logika szerint egymásra épülnek.
Spacerace-nél eleinte hangsúlyozni kell, hogy fontos a sebesség és helyes válasz egyensúlya. A rakéta a helyes válaszra megy előre, de a helyesen válaszolók közül a leggyorsabb nyer.
Ha pármunkában dolgoznak, akkor fontos figyelni arra, hogy csak az egyikük lépjen be (akár Spacerace, akár Quiz). A Socrative (és egyéb elektronikus tesztfelületek) fontos pozitívuma az azonnali visszajelzés. A helyes válasz azonnali mutatását ki lehet kapcsolni, de akkor az egyik lényeget veszítjük el. A visszajelzést viszont ki lehet használni trükközésre. Ha a pár mind a két tagja belép, akkor az egyik nyomja a random választ, majd megkapja a helyes megoldást, amit a másik beír és könnyen nyernek. Utólag persze ez a résztvevők számából, a nevekből kideríthető. Ezért is be kell tartatni a felismerhető neveket. Természetesen fontos a bizalom, de ha van aki csal, a többiek munkakedve jelentősen alábbhagy.

Dolgozat Redmentával

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

órai okostelefon használat, órai internet használat, Redmenta

Ez a bejegyzés arról szól, hogy mi hogyan írjuk a dolgozatokat Redmentával. Nem egy konkrét téma dolgozata – bár az is lehetne – hanem az eddigi tapasztalataim összegzése. A leírtak a poszt időpontjában érvényesek, idővel ezek – pl. a program változása miatt – aktualitásukat veszthetik. A Redmenta (és a Socrative ) használatának tapasztalatairól itt is írtam.

Röviden a lényeg

A dolgozat megkezdése előtt, együtt az osztállyal:
 – felhívom a figyelmet, hogy melyiket tesztet kell kitölteni, (“dolgozat” a teszt nevének a vége)
 – beállítom a csoporttal való megosztást (és csak nekik), 
 – beállítom a kitöltési beállításokat és ehhez
 – megbeszélem az osztállyal, hogy mennyi idő lesz a tesztre,
 – a kitöltést az óra végéig el lehet kezdeni, de megkérem, hogy ne halogassák (késők vagy egyéb technikai okok miatt),
 – két kitöltést állítok be a biztonság kedvéért, de szólok, hogy csak egy kitöltés jár (technikai okból, a biztonság kedvéért),
– ha vannak képek a tesztben (főleg ha valaki papír alapú tesztet választott) elindítom a végtelenített prezentációt a képanyaggal,

 – szólok, hogy mondani fogom, amikor a végéhez közeledik a kitöltési idő, hogy ne a rendszer zárja le a tesztet, hanem ők küldjék be és akkor be kell küldeni.


Bővebben

Alap
Minden diák legyen regisztrálva és belépve a Redmenta osztálycsoportba. Ezt legkésőbb a dolgozat előtti gyakorló órán ellenőrzöm.

Gyakorlás a dolgozatra
A gyakorló teszteket újabban az osztály Redmenta csoportjában osztom meg és csak ott teszem elérhetővé (nem direktcímmel). Ennek okai a következők.
Az összefoglaló órán egyszer megcsináljuk a gyakorló tesztet és már akkor kérem, hogy próbálják rendesen végig csinálni, szánjanak rá 10-15 percet, ne küldjék be egyből, hogy lássák a jó megoldásokat. Ezt nem mindenki érti vagy szereti, nem szívesen szembesül az esetleges rossz eredménnyel, hiába mondom, hogy tisztában vagyok azzal, hogy egy anyagrész végén, előzetes készülés nélkül nem lesz hibátlan és ez engem nem is zavar. Az viszont zavar, ha 10 másodperc után 0%-kal beküldi, hogy lássa a jó válaszokat. Ezt a problémát az eredmény láthatóságának korlátozásával is lehetne orvosolni, de így a rendesen gyakorlókat hátráltatnám. Természetesen jó megoldás erre a problémára a jó eredmény jutalmazása. Ilyenkor kevésbé szigorú ponthatárokat érdemes beállítani.
Jó érzés látni és hallani, hogy “megcsináltam háromszor, négyszer és egyre jobb lett az eredmény”. A többségnek szerencsére ilyen a hozzáállása.
Az osztálycsoportban való megosztással az otthoni gyakorlást is figyelemmel lehet kísérni.

A másik ok, amiért sokat használom a csoportot (a direktcím rovására), hogy gyakorolják a belépést. Többeknek nem egyszerű megjegyezni a belépés folyamatát, vagy a saját jelszavukat. Jelszót egyébként a rutinosak egy perc alatt tudnak újat kérni, akár órán megcsinálják – a rendszer felajánlja a lehetőséget, rossz jelszó megadásakor. Van aki azt sem tudja, hogy már regisztrált vagy belépett a csoportba és újra kezdi az egészet. Ha én is figyelmetlen vagyok, előfordul, hogy még egyszer felveszem és kétszer lesz bent a csoportban. Ekkor meg azt kell kideríteni, hogy melyik az “igazi” felhasználó.

A kitöltési idő beállítása
A kitöltési időt a következő módon szoktam megállapítani. Megnézem a gyakorló tesztekhez szükséges időt. (A dolgozat vagy ugyanannyi pontos, vagy kevesebb, mint a gyakorló.) A 95-100% körüli eredményeket nézem és persze megpróbálom “kitalálni”, hogy ki volt az, aki nem ment el közben vacsorázni stb. Ha nincsenek ilyen támpontjaim, akkor a saját (normális tempójú) kitöltési időmet megszorzom kettővel. És a legfontosabb, hogy a dolgozat előtt az osztállyal megbeszéljük, hogy mennyi legyen az az idő, amit beállítok. Nem engedek a felesleges időhúzási tippeknek, de azért kell elég időt adni, mert otthon inkább gépen gyakorolnak, amin könnyebben kezelhető a felület.
Meg szoktam kérni az osztályt, hogy amikor beállítottam a dolgozatot és el lehet kezdeni, akkor kezdjék is el. A hátra lévő idő – amit az oldal alján látnak – ugyanis nem mindig helyes, ezért előfordulhat, hogy valaki tovább tud dolgozni és ez nem igazságos a többiekkel szemben. Illetve azért is kell figyelni az időre, hogy ha jól működik az időzítő, akkor ne szakadjon meg a munkájuk emiatt. Ez nem nagyon szokott előfordulni, aki gyakorolt, annak jóval kevesebb idő elég, mint amiben megegyezünk. A kitöltési idő végéhez közeledve szólni is szoktam, hogy figyeljenek az időre.
A kitöltési idő megfelelő beállítása azért is fontos, mert – és ezt is meg szoktam mondani – egyfajta biztosíték, hogy a dolgozat írással foglalkozik, nem próbál más forrásból információt szerezni. Annak is meg van az ideje – a többi posztban írok erről – de ez a dolgozat nem erről szól. Ezt igyekszem úgy előadni, hogy nem a bizalmatlanság a fő mondanivalóm, csak mégis érezzék, hogy nem most jöttem a falvédőről.
A kitöltés elkezdését érdemes nyitva hagyni az egész órára pl. azért, mert befuthat késő, aki még elkezdené. Volt már olyan hiba is, hogy valakit kidobott a rendszer és nem engedte vissza, mert az elkezdési időn túl voltunk. (Bár elvileg a folytatásnak működnie kellett volna.)
Arra is érdemes gondolni, hogy aki hamar készen van, tudjon valamit csinálni, miután megnézte az eredményét. Persze nélkülem se unatkozna, de ezekre a helyzetekre topográfia feladatokkal szoktam készülni (Purposegames), amit sosem lehet eleget gyakorolni.

Menet közben nem szívesen nyúlok a feladatlaphoz, nehogy bekavarjon a kitöltésbe.

A dolgozat után
Amikor lejárt az idő és beküldték a tesztet, mindenkinek a nevét fel szoktam olvasni, hogy kitől érkezett be a megoldás (az eredményt nem). Néha előfordul, hogy a diák valami hibát tapasztal, úgy látja, hogy nem tudta elküldeni a tesztet, pedig én látom. Ilyenkor az adott tesztnél a “kitöltések” menüpontban meg tudja nézni (ha bejelentkezve dolgozott).
Hiba esetén megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Bár előre ki lehetett választani a dolgozatírás módját (papír vagy elektronikus), nem akarom, hogy bárki úgy érezze, hogy valami nem úgy történt, ahogy ő elképzelte. Ez főleg addig fontos, amíg megszokják az elektronikus rendszert.
Amíg mindenki meg nem írta a dolgozatot, nem érdemes a megosztást megszüntetni, mert akkor nem látjuk a listát, hogy az osztályból ki írta meg és ki nem (csak a többi felhasználó közé ömlesztve).

Képek, térképek
Akinek bármilyen problémája van az elektronikus változattal, választhatja, hogy  a nyomtatott verziót írja meg. Nem gyakran, de előfordul. Nyomtatásban a képek, térképek nagyon kicsik, a szöveges információ a képeken olvashatatlan. Ennek a kiküszöbölésére egy végtelenített prezentációban kivetítem a dolgozat képanyagát. A nyomtatott képek kb. arra jók, hogy a diák be tudja azonosítani, hogy melyik kép melyik feladathoz tartozik és azzal foglalkozik, ahol épp a prezentáció tart. 1 perces időzítéssel elégedettek voltak, bár ez nyilván a feladattól függ. Ha mégis lemarad, akkor úgy is újra indul a végén, addig meg a többi feladatot csinálja. A kivetített képeket a telefonosok is szokták használni, mert kényelmesebb, mint nagyítgatni.

Sorrend és párosítós feladat
Érdemes figyelni arra, hogy ne legyen túl hosszú egy feladat, mert “kilóg a telefonból”. A gyakorlás során meg szoktam kérdezni, hogy volt-e kényelmetlen feladat és átszerkesztem, törlök belőle, vagy ketté bontom a dolgozatra.
A sorba rendezős feladatnál, ha a program véletlenül eleve a helyes sorrendet dobja, akkor kell egy oda-vissza cserét csinálni, mert különben megoldatlannak veszi és nem kap rá pontot. Ezt ugyan az ellenőrző oldalon látja, de volt már, aki mégis úgy hagyta, aztán reklamált.

Extrák
Javítási lehetőséget a tanár belátása szerint lehet adni, akár otthoni kitöltésre is. Ilyenkor az időt – megint csak közös megbeszélés alapján – lehet rövidebbre venni.
Magántanulók vagy csak sokat hiányzók szokták kérni, hogy hadd írják meg a dolgozatokat elektronikusan.
Volt olyan diák, akinek az édesanyja telefonált, hogy a gyerek készült, de orvosnál várakoznak és szeretné a gyerek megírni a dolgozatot, amíg sorra kerül. Megírta.