Ausztria, Szlovénia

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

órai internet használat, órai okostelefon használat, online térképhasználatTeamWorkTool, Socrative 

Az órát az OFI 8-os munkafüzet feladataihoz terveztem. Mivel témazáró utáni első óra, nem kellett foglalkozni az előző órai anyaggal, több idő jutott a játékos munkára.

Az óra elején a TeamWorkTool-lal párokra osztottam az osztályt. Megbeszéltük, hogy mi lesz az új anyag tárgya (Közép-Európa országai) és melyik feladatokat kérem az első leckéhez (mf. 65-67/1, 2, 4/a, 5). Azt kértem, hogy valóban együtt készítsék a feladatokat, ne úgy osszák meg, hogy felosztják, ki melyiket csinálja, aztán lemásolják egymásról. Az első feladathoz azt kértem, hogy az atlasszal csinálják, ne online térképpel, hogy az atlasz használatot is gyakorolják. Ezért néha szólni kellett, illetve abban segíteni, hogy van jobban használható térkép, mint az Európa országai lap.
A 3-ban kicsit módosítottam a koordinátákon és csak az a), b), d), f) részt kértem. Ez a feladat volt az egyik fő okostelefonos munka, ezért is pontosítottam az értékeken. Még így is akadt vele probléma. Az én koordinátáim: a) é.sz.: 45.55, k.h.: 13.72; b) nem javítottam, d) é.sz.: 45.8, k.h.: 14.2; f) é.sz.: 46.36, k.h.: 14.09.
A helyszínek megtalálásához a Google maps-et javasoltam, bár volt aki mással (pl. Google Earth) próbálkozott. A koordinátákat északi szélesség és keleti hosszúság esetén előjel nélkül is be lehet írni, a tizedes vessző helyett pontot kell tenni és egy space-t kell tenni a két koordináta közé.
Segítségképpen még azt is elárultam, hogy nem mindegyik megoldás lesz település, zumoljanak és nagyon egyszerűen rá fognak jönni (gondoltam én), hogy milyen idegenforgalmi szempontból jelentős helyekre érkeztek. Hát ez csak keveseknek jött össze. Hiába csinálták meg az 1. térképes/atlaszos feladatot, az Alpok/síelés, mint lehetséges megoldás sokaknak nem jutott eszébe.
Azt is javasoltam, hogy a Google keresővel is próbálkozzanak, hogy egy számukra ismeretlen településnév esetén (pl. Postojna) találnak-e idegenforgalmi látványosságot. Volt aki megtalálta a Postojnai barlangot.

Az óra utolsó néhány percében volt egy Socrative Spacerace. Előtte csak a koordinátás feladatot beszéltük meg, mert a többit részben menet közben ellenőriztem, segítettem ha kellett, másrészt az egyszerű és megszokott feladatokkal már elég jól boldogulnak. A Spacerace nyertesei ötöst kaptak.

Tapasztalatok

Tanulságos, hogy az a kevés információ, amit az óra elején adok/adnék, milyen szelektíven ér el a diákokhoz. Az óra nagy részében aktívan és önállóan (illetve párban) dolgoznak, nem rám kell figyelni, de az a kis idő, amit kérek, az sem úgy hasznosul, ahogy szeretném. (Pl. ne csak települést keress a térképen, mégis leragad a településeknél.)
Hasonlóan tanulságos, hogy az első térképes feladatot, amit atlasszal kértem, néhányan egyből telefonnal próbálták volna, bár semmivel sem praktikusabb. Amikor felhívtam a figyelmüket az eltévelyedőknek, hogy egyrészt nem ez volt kiadva, másrészt mennyivel egyszerűbb atlasszal, rácsodálkoztak, hogy az is jó valamire.

Alkalmazások, programok

Google maps, Socrative, TeamWorkTool

Hogy csináljak wifi-t (internetet) a tanteremben?

Az alább leírtak során feltételezem, hogy az iskolában van nagysebességű internet kapcsolat.

Az okostelefonokhoz wifi kapcsolaton keresztül érdemes az internet hozzáférést biztosítani. Ennek fő problémája, hogy hogyan fogja bírni a rendszer, nem fog-e nagyon lelassulni a nagyszámú felhasználó és a hálózati terhelés miatt. Ezért célszerű nem az egész iskolát lefedő és állandóan működő wifi (internet), hanem csak a szükséges helyen és időben történő hozzá-férés biztosítását megoldani. Ezt a vállalkozó tanárokhoz és/vagy tantermekhez rendelt routerekkel lehet megvalósítani. Ez utóbbi sokkal olcsóbb és véleményem szerint hatékonyabb megoldás, mint az egész iskola “bewifizése”. Egy csoportnyi/osztálynyi diák telefonjának internetre kapcsolásához szükséges router néhány ezer forintból beszerezhető, míg az egész iskola wifi-vel való ellátása akár több százezer forintos költségű is lehet és a működése így is kétséges.

Ha nincs a tanteremben internet elérési lehetőség, akkor néhány ezer forintos beruházással UTP kábelt kell vásárolni és az iskolai szerverről bevezetni az internetet a terembe. Ha a szerveren nincs leágazási lehetőség, az is megoldható egy elosztóval. A kábel több 100 m hosszban is beköthető.

A tanteremben lévő hálózati csatlakozási pontra egy wifi routert kell csatlakoztatni. Olyan routert érdemes választani, aminek van kapcsolója a gyors ki és bekapcsoláshoz. Vásárlás előtt kérjük a rendszergazda segítségét annak megállapításához, hogy a router a megfelelő számú készüléket ki tudja-e szolgálni, illetve hogy a használni kívánt helyen a megfelelő jelerősséget tudja-e biztosítani. Az általam használt routert évekkel ezelőtt 6-7 ezer forint közötti összegért vettük, egyszerre egy egész osztály (esetenként több mint 30 telefon) rá tud csatlakozni és a közeli termekben is használható jelerősséget biztosít.
A router adminisztrációs felülete böngészőprogrammal érhető el. A böngésző címsorába a router IP címét kell beírni, amit a készüléken (vagy a leírásában) fel van tüntetve. A wifi jelszót ezen a felületen minden óra előtt meg kell változtatni. (A diákok természetesen azt szeretnék, ha folyamatosan lenne wifi, de ők is tudják és megértik, hogy ha nem változtatnánk meg a jelszót, akkor egy órán belül az egész iskola a wifin lógna és használhatatlan lenne a hálózat. A bekapcsolt telefonok automatikusan rákapcsolódnak a wifi-re és beállítástól függően letöltik a telefonon lévő applikációk frissítéseit, az üzeneteket stb., így a diákok tényleges beavatkozása nélkül is jelentős rendszer terhelés állhat elő.) Másik fontos „szabály”, hogy amint vége a tanár által tervezett internetes tevékenységnek, kapcsolja le a routert, az előbb leírtak miatt.

A wifi kódot a táblára felírva és/vagy kivetítve lehet megosztani de QR kód használatával lehet a leggyorsabban a hálózatra csatlakozni. Ehhez szükséges a telefonon egy ingyenes QR kód olvasó alkalmazás. Használatával a diákok megismerik a QR kód használatának egy lehetőségét. Tapasztalatom szerint a legtöbben már láttak QR kódot, de nem tudták, hogy mi az és főként, hogy mire jó, hogyan kell használni. Én a QRcodemonkey weboldalon készítem a wifi csatlakozáshoz szükséges kódot, ahol a wifi nevét (Wireless SSID), a jelszót és a titkosítás módját kell megadni. (Ezeket a router adminisztrációs felületén a tanár állítja be.) A kivetített kódot a tanterem végéből is be lehet olvasni a telefonokkal.

Egyes alkalmazásokhoz, főleg a versenyekhez szükséges kivetítési lehetőség, mert a diákok így látják, hogy hol tart a csoportjuk a többiekhez képest. Ugyanakkor tapasztalatom szerint gyakran annyira elmélyülnek a munkában, hogy sokszor nem nézik a táblát, ami ráadásul a munkát is lassíthatja. Általában előny, ha lehet kivetíteni, mert így megmutatható az osztály összesített eredménye, jobban megbeszélhetők a feladatok. Kiscsoportos foglalkozásnál ez egy számítógép monitorral vagy laptoppal is megoldható.

Nézzünk filmet!

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

film

– Tánár úr, nézzünk filmet!
– Miért?
– Hát mert … az jó.

Tényleg jó, én is szeretem. Mármint ha filmet nézünk órán. Mert vannak nagyon jó filmjeim. A filmnézés általában nem azt jelenti, hogy egész órán megy a film és nem azért jó, mert nem kell órát tartani. Jellemzően részleteket szoktunk nézni (erről pl. itt írtam), de néha elcsábulok. Na jó, igazából be van tervezve. Egyik kedvenc sorozatom a Power of the Palnet Iain Stewart-tal. A kőzetburok, a légkör és a vízburok anyagrészhez is nagyszerű előzetes (vagy összefoglaló). Vagy ezeket is lehet darabokban, a megfelelő leckéknél, mert 5-8-10 perces részekből állnak. Az első alkalommal felírom a címet, hogy meglegyen mi is volt ez és kirakom a csoportfelületre, ha online elérhető. A későbbiekben már csak a “kedvenc skót geológusunk” fordulattal hivatkozom rá. Szinte végig olyasmiről szól, amit tanulni fogunk, látványos, többnyire akció szerűen izgalmas tálalásban. Az óra végén lehetőség szerint tartok egy rövid megbeszélést, kinek mi tetszett, mi lepte meg, mit tanult, mire emlékszik. Múlt pénteken egy srácnak a fitoplankton tetszett. Jelentkezett és simán kimondta, hogy fitoplankton, pedig akkor hallotta először :).
Már többször volt, hogy a diákok kérdezték, hogy mi is ez a sorozat, mert otthon együtt néznék, “apát is érdekli”.  A legutóbbi ilyen élményem a legutóbbi filmnézős óra után volt. A “fitoplanktonos srác” ott marad és percekig lelkesedett, hogy ez őt mennyire érdekli és mennyire jó volt a film stb stb. Ezek igazán jó visszajelzések.
Mellékesen mivel még évekkel ezelőtt csak angolul tudtam hozzájutni a filmhez, az első részhez magam készítettem magyar feliratot, a másik kettőhöz pedig diákok.

Kár, hogy egy rossz hírrel zárom. A magyar szinkronos változat (A Föld éltető erői/Amikor a Föld diktál) borzalmas. Nem értem, hogy egy jó filmből miért készítenek egy rosszat is és hozzánk miért az jut el. Unalmas, bárgyú magyar szinkronnal … az eredetit nézzétek!

Wifi = internet?

– Tanár úr, nem tudtam a hétvégén megcsinálni a … feladatot, mert nem volt otthon wifi.
– Nem kell wifi, csak internet legyen.
– He? (És közben enyhén összevonja a szemöldökét, hogy most akkor viccel, vagy komoly.)

Első alkalommal meglepő, amikor valaki azt tapasztalja, hogy egyértelműen van wifi (a telefon, laptop stb. jelzi és csatlakozik is rá), viszont egyértelműen nincs internet kapcsolat. Ilyenkor válik nyilvánvalóvá a kérdésre a válasz: nem. A fenti helyzetet úgy lehet a legegyszerűbben elérni (persze ki akarná elérni, szóval legyen inkább szemléltetni), hogy a wifi routerből kihúzzuk az UTP/hálózati kábelt. Ilyenkor, mivel kap áramot, sugározza a wifi jelet, de mivel nem kap internetet, nincs mit megosztania.

kb23669-002_en_v1

Ha csak áramot kap, lesz wifi, internet nélkül.

A wifi egy vezeték nélküli adattovábbításra alkalmas szabvány, amin persze leginkább internetre szoktunk kapcsolódni. Ezért a hétköznapi szóhasználatban talán nem is nagy hiba, ha összemossuk a wifit az internettel, de jó ha tudunk a fentiekről, hiszen hiba esetén könnyebben rájöhetünk, hogy esetleg csak kilazult egy kábel, nem kell egyből a rendszergazdához rohanni.
Másrészt ha nagyon hozzászokunk, hogy csak wifin csatlakozunk az internetre, akár el is felejthetjük, hogy van kábeles lehetőség (ami tapasztalatom szerint sokkal megbízhatóbb) és esetleg ott állunk internet nélkül, pedig lehet, hogy csak egy kábel két végét kellene a megfelelő helyre csatlakoztatni. 

Digitális … tanár

Olvasom Buda András “IKT és oktatás Együtt vagy egymás mellett” című könyvét. Próbálom magam elhelyezni a remeték és a honfoglalók közötti skálán és közben reménykedem, hogy nem én vagyok az, aki feleslegesen használja az IKT eszközöket (el tudom képzelni az órámat IKT nélkül /bár nem jellemző/; van B tervem és nem esem kétségbe, ha nincs net /pont ma is volt egy rövid net szünet/ és már rég óta úgy gondolom, hogy a szájbarágós animációk valahol a képzelet rovására túlmagyarázzák a folyamatokat). Bár azt is gondolom, hogy nem lehet mindent a képzeletre hagyni, mert ha a diák rosszul képzeli el, akkor azt nem szabad úgy hagyni.
Ajánlom a könyvet (bár még csak olvasom, nem elolvastam), mert már most olyan gondolatokkal szembesít, amik foglalkoztatnak – ahogy valószínűleg sokakat, akik belevágtak az IKT + oktatás rejtelmeibe. Remélem végig ilyen lesz a könyv.
Köszönöm Balázsnak az ajánlást.

Amúgy pont ma volt egy órám a legkevésbé fegyelmezett osztályommal. Az óra végén az új anyagból egy Socrative Spacerace-t játszottunk (a nyertes pár ötöst kap, bővebben itt). Kicsöngetés előtt kb. 4 perccel kezdtük a játékot és amikor véget ért, kórusban követelték, hogy “még egyet”! Amikor újra indítottam, abban a pillanatban megszólalt a csengő, de kivétel nélkül mindenki végig játszotta a menetet. Azért ez a reakció egy meglehetősen mozgékony osztálytól sokat elárul az IKT és közelebbről az okostelefonok órai felhasználásának ösztönző hatásáról.

Mire használom a Socrative-ot

Mi ebben az IKT? (kulcsszavak)

órai okostelefon használat, órai internet használat, Socrative, online fájlmegosztás

A Socrative (és a Redmenta) használatának tapasztalatairól itt is írtam.

A hasonló (általam ismert és kipróbált) tesztfelületek közül a Socretive-ot választottam rendszeres használatra. (A többi program, amelyekkel különböző mélységben megismerkedtem: Kahoot, Quizizz, wizer.me, Spiral, Quizalize, illetve még néhány, amelyek vagy egyből fizetősek vagy nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy mélyebben beléjük ássam magam.)
A Socrative választását az is motiválta, hogy ezt ismertem meg először (egy tanítványomtól hallottam róla!). Ha az ember elkezd nagy mennyiségben teszteket gyártani, akkor elég nehéz átköltözni egy másik felületre és ott újra gyártani (átmásolni) az anyagokat. Persze megtettem volna, ha találok jobbat, de nem találtam.

Ha röviden össze kéne foglalnom, hogy miért a Socrative a legjobb:
– egy helyen megvan a játékos verseny és a komolyabb teszt,
– van többféle kérdéstípus (egyszeres- és többszörös választás, igaz-hamis, rövid szöveges válasz),
– van képfeltöltési lehetőség,
– elérhető böngészőből, nem kell applikáció (bár van hozzá),
– a support válaszol az üzenetekre.
Összességében annyira tetszik, hogy előfizettem a pro verzióra. Ennek talán a legnagyobb előnye, hogy külön osztálycsoportokat lehet létrehozni, ami nagymértékben megkönnyíti az adminisztrációt. Viszont nincsenek a magyar viszonyokra felkészülve – miért is lennének – a 10 osztálycsoport nem elég, (ennél több osztályom van) és mint kiderült a levelezésből, esély sincs arra, hogy többet kapjak. Megjegyzem, az alap verziót is használtam egy évig és jól elvoltam vele, tehát nem azért fizettem elő, mert az ingyenes változat használhatatlan, hanem mert olyan sokat használom, hogy úgy éreztem, kapok akkora könnyebbséget a pro változat extráitól, hogy megéri. (További külön csoportot úgy lehet létrehozni, hogy másik e-mail címmel kell regisztrálni. 10 osztály, 10 e-mail cím … meg lehet csinálni.)

Praktikus információk a bejegyzés végén.


A Socrative-ot kétféleképpen használom. Ha az előző órán adtam fel új anyagot (mint általában), akkor egy 10 kérdéses tesztet (Quiz) szoktunk “írni”, ha pedig óra közben vagy a végén az új anyagot akarom gyakoroltatni, akkor a versenyt (Spacerace) használjuk, ez utóbbit pármunkában.

A tudásfelmérő tesztekről (Quiz)
Ezeket a teszteket a diákok lehetőség szerint egyénileg írják. Ha nincs mindenkinek telefonja, akkor vagy készülni kell néhány nyomtatott teszttel, vagy ketten is dolgozhatnak együtt. Egyik sem igazán jó megoldás. A papír azért nem, mert ezeknek a teszteknek az egyik lényege, az azonnali visszajelzés veszik el, az együtt írás pedig nem igazságos a többiekkel szemben. Ha mégis így alakul – mivel pontokat lehet szerezni (lásd alább) – a párok egy ponttal kevesebbet kapnak. Van egy iskolai tablet illetve egy régi telefonom, ezeket szoktam odaadni, ha valakinek épp nem működik, vagy nincs készüléke.

Az értékelésről
A 10 kérdéses tesztet ugyanúgy értékelem, mint ha egy hagyományos dolgozat lenne, de az értékeléssel nem jegyeket, hanem pontokat lehet szerezni: 10-9 tesztpont = 5 pont, 8 = 4 pont, 7 = 3 pont, 6 = 2 pont, 5 = 1 pont, 4 és kevesebb = 0 pont. A Socrative nem spilázza túl a pontozást, ha egy kérdés hibátlan, akkor 1 pont, ha van benne a legkisebb hiba is, akkor 0 pont. (A pontrendszer ötletét Prievara Tibortól tanultam, de ez annak egy meglehetősen leegyszerűsített és folyamatosan újragondolt változata.)
A teszttel szerzett pontokat egy, az osztállyal megosztott online excel táblázatban vezetem, hogy mindenki tudja követni, hol tart. A diákokkal év elején megbeszéljük, hogy ezek a pontok azt jelentik, hogy egy hagyományos dolgozattal az adott pontnak megfelelő jegyet kapta volna (kivéve, aki nem kap pontot, de az is teljesen egyértelmű). Így viszont a pontokat egy anyagrészen keresztül lehet gyűjteni és 5 pontonként beváltani egy ötös osztályzatra. Ez tehát azt is jelenti, hogy aki 90 vagy 100%-ra megír egy tudásfelmérő tesztet, az egyből ötöst kap. A diákoknak viszont egy anyagrész alatt kell kapniuk legalább egy jegyet a Socrative-ból, ezért nem lehet teljesen ellógni a készülést. (Nem mint ha ez lenne a jellemző, de azért előfordul.) Vagyis ha valakinek egyszer 5 pont sem jön össze, akkor azt a jegyet kapja, ami az addigi pontokból kijön.
Heti kettő és egy órás tárgyaim esetében ez a jegyszerzési lehetőség megoldotta az osztályozási problémát. A rendszer pontos vezetése elég komoly adminisztrációt igényel (amiért önmagában nem rajongok), de mivel elektronikus (amit szeretek), elvagyok vele. A pontokat egy héten egyszer, jellemzően hétvégén szoktam beírni a táblázatba és az ötösöket a naplóba.
A fő problémám – nem mint ha sajnálnám az ötösöket – hogy aki nagyon odateszi magát, az szinte leckénként szerezhet egy ötöst. Valószínűleg ezzel nincs igazából probléma, csak még nem tudtam megszokni a sok jegyet. Illetve a sok jegy valamennyire csökkenti a témazáró értékét, de van aki inkább ezekre a kis tesztekre készül, mert ő nem jó “témazáróból”. Ezen is van mit megbeszélni, ha valakinek az eredményein azt látom, hogy ellazulja a témazárót, mert sok ötöse van. Tavaly mindenesetre kiderült, előfordulhat, hogy ha valaki nagyon sok ötöst szerez, de a témazárói nem lesznek jók, elbukhatja az év végi ötöst.

Ez a rendszer egy kísérlet és néha finomítok rajta. A tantárgy/heti óraszám/egyéb változók esetén lehet másképp csinálni. Érdemes és kell is gondolkodni azon, hogy a diákok mennyire élnek vagy élnek vissza ezzel a lehetőséggel. Ha úgy látom, hogy nagyon nem készülnek és csak telefonozunk egyet óra elején, akkor komoly lelki fröccsöket szoktam tartani és egy osztállyal sajnos egy időre fel is függesztettem a Socrative-ozást. (E nem túl népszerű lépéssel be is kerültem a Kincsestár színdarabba.)

A versenyről (Spacerace)
A Socrative Spacerace alapvető funkciója számomra az órai munka érdekessé tétele, a diákok aktivitásának fokozása. Gyakran alkalmazom azt a módszert, hogy az adott órai új anyagból az utolsó percekben “írunk” egy Spacerace-t és aki nyeri a versenyt, az órai munka ötöst kap. (Ez teljesen független a fenti pontrendszertől, óra végén egyből bekerül a naplóba.) Néhány óraterv példát ebben a blogban is leírtam (pl. itt).
Erről talán még annyit érdemes tudni, hogy a Spacerace-t párban szoktuk csinálni. Ennek több oka is van. Egyik, mert párban dolgozni jó és hasznos. (A párokat rendszeresen, véletlenszerűen alakítom a TWTool alkalmazással, nem csak a Spacerace-hez.) Másrészt maximum 20 készülékkel lehet belépni a Spacerace felületre, ezért az osztálylétszámok csak így teszik lehetővé. 

Az óra végi Spacerace és a következő óra eleji Quiz ugyanaz a teszt. Ilyen esetekben kifejezetten látszik az eredményen, hogy jobban tuják a válaszokat. Meg szoktam említeni – nem azért, hogy elrontsam a jó hangulatot, hanem hogy reálisan lássák a helyzetet – hogy attól, hogy ugyanazt a tesztet jól meg tudták írni, nem biztos, hogy tényleg jól tudják az anyagot. Mindenki maga tudja, hogy mennyi tanulás, tudás és mennyi rövid távú memória van az eredmény mögött.

Praktikus információk
Ha egy órán van órai eleji Quiz és óra közi Spacerace, akkor az első után ki kell pucolni a termet (Clear Room), mert 20-nál többen nem “férnek be” a Spacerace-be. Ilyenkor a párok egyik tagjának újra be kell jelentkezni. Ez fontos, mert technikai hibát eredményezhet a túl sok felhasználó.

A Quiz nem időzíthető, de nem is szoktam leállítani, amíg mindenki nem végez, csak kivételes esetben, ha valaki nagyon lemarad a többiekhez képest. De meg lehet szabni előre a szükséges időtartamot, stopperelni és leállítani. Ehhez keménynek kell lenni, elégedetlenek lesznek a lemaradók. Ha viszont valaki késett óráról, akkor néha azzal büntetem, hogy ha már csak ő nem végzett, akkor leállítom, így kimarad a pontszerzésből.
A kérdések sorrendjének beállítása fontos. A Quiz-nél érdemes összekeverni a kérdések és a válaszok sorrendjét is, hogy az egymás közelében ülők ne ugyanazt a kapják. Év elején megbeszéljük, hogy arra a pár percre, amíg a teszt fut, ugyanúgy nem szabad beszélgetni, mint ha dolgozat lenne, csak így tudok rá pontot adni. A Spacerace-nél viszont, amikor az új anyagot gyakoroljuk, néha kifejezetten fontos, hogy a sorrend ugyanaz legyen, mert így igazságos. Ha könyvet, füzetet lehet használni, van (lenne) könnyű és nehéz sorrend. Természetesen a sorrendet akkor is meg kell, tartani, ha a kérdések valamilyen logika szerint egymásra épülnek.
Spacerace-nél eleinte hangsúlyozni kell, hogy fontos a sebesség és helyes válasz egyensúlya. A rakéta a helyes válaszra megy előre, de a helyesen válaszolók közül a leggyorsabb nyer.
Ha pármunkában dolgoznak, akkor fontos figyelni arra, hogy csak az egyikük lépjen be (akár Spacerace, akár Quiz). A Socrative (és egyéb elektronikus tesztfelületek) fontos pozitívuma az azonnali visszajelzés. A helyes válasz azonnali mutatását ki lehet kapcsolni, de akkor az egyik lényeget veszítjük el. A visszajelzést viszont ki lehet használni trükközésre. Ha a pár mind a két tagja belép, akkor az egyik nyomja a random választ, majd megkapja a helyes megoldást, amit a másik beír és könnyen nyernek. Utólag persze ez a résztvevők számából, a nevekből kideríthető. Ezért is be kell tartatni a felismerhető neveket. Természetesen fontos a bizalom, de ha van aki csal, a többiek munkakedve jelentősen alábbhagy.